2. Átok 3. Varázs - Átok miatti problémák

Sziasztok! 

Végre sikerült megírnom ezt a részt is! Bocsánat, hogy ennyi ideig várakoztattalak titeket! A részről csak annyit mondanék, hogy fordulatos lesz!

A következő rész érkezésének időpontját nem tudom előre megmondani; csak annyit, hogy az már csak 2015-ben lesz publikálva. 

Ezzel a résszel be is fejeződött a 2. fejezet! Remélem nem okoztam csalódást! Ha elolvastátok mindenképp hagyjatok magatok után nyomot! :)

Beast Belle

   − Mi történt? Hol voltatok? – kérdezte egyre idegesebben a király.

   Közel kilenc óra fele járhatott az idő, és a megbeszélt időpont szerint már két órája otthon kellett volna lenniük. Nem akartak beszélni a történtekről; Rachel sírás nélkül biztosan nem tudta volna elmesélni, Willeam pedig tiszteletben tartotta a lány érzéseit és szíve titkát – hiszen az apjuk nem tudott a hajdani románcról. Mindketten azon gondolkoztak, hogy hazudjanak, vagy ferdítsék el az igazságot.

   A király eközben összeráncolta sötét szemöldökét, és úgy vizslatta előtte álló gyermekeit. A királyné aggódva fürkészte őket, attól félt, hogy a férje talán átváltozik, és kárt tesz bennük. Rachel vörös szemével inkább a faparkettát fixírozta, és próbált nem Zacharias holttestére gondolni, a fájdalomra és a gyászra. Willeam hol a koszos, szakadt és foltos ingét, hol a megviselt csizmáját leste.

   A herceg hirtelen előlépett, és olyan magabiztosan szólalt meg, mint egy igazi trónörökös:

   − Apám, anyám, vétkeztem. Sokszor rosszat cselekedtem, mint ahogy ezen a napon is. És Rachelt is megfertőztem a felszínes gondolkodásmódommal. Bánom bűneimet, ezért kérlek titeket, drága szüleim, engem büntessetek, ne testvéreimet. Én vagyok a legidősebb és az én feladatom lett volna vigyázni rájuk. Hanyag voltam, ezért bajba sodortam húgomat. Előbb kellett volna cselekednem és figyelni a húgaimra. Szerencsére Lisa nem keveredett semmilyen bajba, de sem nekem köszönhető, hanem annak, hogy ennyire elővigyázatos. Rachelt meg akarta ölni egy férfi, engem pedig egy nő. Mindkettő meg volt igézve, de különleges tehetségünkkel legyőztük mindkét támadót, ezért maradtunk távol ilyen sokáig. De ezért csak engem lehet hibáztatni.

   A királyt meglepte fia magabiztos és bűnbánó viselkedése. Egy pillanatra büszke volt rá, hogy kiállt testvéreiért. A királyné pedig meghatottan támaszkodott férjére, Rachel könnyes és hálás szemmel figyelte bátyját.

   − Bocsánat, hogy most közlöm veletek azt, amit már régóta el szerettem volna mondani nektek. Nem vagyok uralkodónak való, néhány hónapja pedig nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy hogyan törhetném meg a ránk szórt átkot. Én utálom a különlegességemet: mivel mindig átváltozom, ezért majdnem megöltem pár embert is. Ezt már nem bírom tovább elviselni, meg akarok tőle szabadulni. A második indokom pedig az, hogy egyszerűen nem tudnék irányítani egy akkora országot, mint Kalteno, nincsen meg bennem az a döntéshozó képesség, mint például húgomban. És ezért lemondok a koronahercegi rangomról és azt szeretném, ha Rachel lenne Kalteno következő uralkodója, es egyben első királynője.

   Mindenkit meglepett Willeam mondanivalója, senki sem gondolta volna, hogy ennyire súlyos döntést hozott, és pont akkor közli szüleivel, amikor leginkább aggódnak érte. A király hirtelen nagyon mérges lett és úgy érezte, hogy menten kikel magából. A teste remegett, az arca rángatózott. Már csak néhány pillanat kellett ahhoz, hogy átváltozzon. A királyné ijedten igyekezett megnyugtatni Robertet; félt, hogy valami szörnyűséges fog történni, a férje elveszti az irányítást maga felett. Rachel megszólalni sem mert, sőt senkire sem mert nézni, ezért inkább a kandallóban ropogó, vörös lángokat figyelte.

− Így döntöttem, és már nem tudtok lebeszélni róla. Elhatároztam, és ismeritek makacsságomat, úgyhogy hiábavaló lenne – mondta Willeam, és magabiztos léptekkel elhagyta a szobát.

   Miután a mintákkal díszített faajtó becsukódott a lány mélyen belenézett édesanyja kék szemébe. Menj, hangzott egy hang a fejében. Nem is késlekedett, tudta, hogy szörnyű veszély fenyegetné, ha abban a szobában maradna. Gyorsan ki is szaladt Willeam után. 

   Miután a lány is elhagyta a szobát Marie rögtön megfogta Robert remegő kezét és a vár alatt lévő tömlöcbe varázsolta magukat. Akkor minden pillanat számított, tudta, hogy mi fog történni, de igyekezett megállítani a férfi tombolását. A félhomályban elkezdte odaláncolni a férjét a falhoz, de alig látott, mivel csak egy-két fáklya égett a folyosón. A kőfalak nedvesek és piszkosak voltak. Poshadt szag terjedt a levegőben, alig lehetett ott megmaradni. Marie mégis próbálta minél gyorsabban megláncolni Robert lábait, majd miután sikerült neki odaszegeznie a kezeit is, hátrébb lépett, mert egy pillanat múlva már kezdett is átváltozni. Csontok reccsentek és férje teste kezdett eldeformálódni. A gerince elferdült, a lábai és a karjai pedig kezdtek hosszabbak lettek. A körmei hosszú, éles karmokká alakultak. Arca pedig hatalmas fájdalomról árulkodott; vérvörös szemeivel a feleségét vizslatta. El kell mennem innen – gondolta Marie, és elhagyta a zárkát, majd bezárta oda férjét. Nem bírta tovább nézni hatalmas fájdalmas szenvedését, és tudta, hogy saját testi épségét figyelembe véve jobb, ha minél távolabb kerül Roberttől. A király ezekben a pillanatokban lélekfalóvá változott. Az arca is kezdett eldeformálódni, megnyúlni, orra eltűnt, szeme és szája nagyobb lett – benne pedig minden foga tűélessé alakult. A teste éjfeketévé változott. Onnantól kezdve már nem az a kedves, igazságos és szeretetteljes király volt, hanem az a gyilkos, vérszomjas lény, akivé az átok hatására változott. Nem érzett semmit, nem gondolkodott, benne már csak egy dolog létezett: az ölés vágya. Marie-t akarta.

**

   − Willeam, kérlek, várj meg! – kiáltott testvére után Rachel, aki gyors léptekkel tartott szobája felé.

   A férfi megfordult, és látta, hogy húga vagy tíz lépésnyire lemaradt tőle. Míg odaért hozzá észrevette, hogy bátyja rendkívül furcsa, mintha el akarna titkolni valamit.

   − Megmondtam, hogy nem tudtok lebeszélni. Nem akarok király lenni. Helyette inkább másra szeretném feltenni az életemet. Meg akarom törni az átkot, már csak a ti kedvetekért is. – Az arca szomorúságról árulkodott, és látszódott rajta, hogy szörnyen érzi magát amiatt, hogy édesapja az ő hibájából szenved a tömlöcében.

   − Jól átgondoltad döntésedet, testvérem? – kérdezte a hercegnő, bár már tudta a választ.

   − Igen, jól megfontoltam, és nem fogom magamat meggondolni. Ne aggódj, nem bánom meg döntésemet. Most pedig jobb, hogyha felkeresnéd édesanyánkat! – mondta, amire Rachel csak bólintott, értette a célzást - és már ment is a tömlöc felé.

   Willeam, miután egy ideig figyelte a lány távolodó alakját, ő is megfordult, és zavartalanul folytathatta tovább útját a szobája felé. Lépteit visszhangozta a hosszú, viszonylag tág, gyönyörűen díszített folyosó. A falakat barackszínűre festették, és híres festmények függtek rajtuk. Egy lélek sem járt a folyosón rajta kívül – talán még az őrök egyszer-kétszer óránként megjelentek erre.

   A férfi néhány percen belül az északi szárnyban találta magát, ahol a rezidenciája helyezkedett el. A nagy, mintás faajtó kilincsét lenyomta, és bent félhomály fogadta. Csak a telihold fénye áramlott be az ablakon. Az erkélyajtaja tárva-nyitva volt, de ez nem keltette fel Willeam gyanakvását. Biztos a szobalányok hagyták úgy – gondolta; becsukta a bejárati, majd az erkélyajtót, és ment is meggyújtani a gyertyákat. Mikor már egy jópár égett, a kandallóban is megrakta a tüzet. A forró lángok gyorsan életre keltek, és igyekeztek minél nagyobbak lenni. Lassan fény töltötte be a hatalmas hálószobát – de még így volt sok hely, ahova a fény már nem jutott el. A herceg ezután ment becsukni az erkélyajtót, de mint mindig, akkor sem tudott ellenállni a hold csábításának. Ahelyett, hogy bezárta volna az ajtót, inkább az erkélykorlát felé vette az irányt. Magabiztosan lépkedett a kövön, és közben az égen magasodó teliholdat fixírozta, ami teljes pompájában foglalta el az égboltot. Királynőként uralkodott a csillagok és a többi égitest fölött. A férfi megbabonázva figyelte az égitestet. Kellemes, fülledt idő lehetett, így szeptember közepe felé – ami eléggé szokatlan volt Kaltenóban, hiszen az országban többnyire fagyos éghajlat uralkodott. A hold sem olyan gyönyörűen tündökölt, mint szokott, és ez fel is tűnt a férfinak. Főleg az időjárás tűnt furcsának, hiszen ilyenkor rendszerint már kezdett nagyon lehűlni a levegő –, már közel volt a mínuszokhoz. Willeam hirtelen megrettent, próbálta levenni a szemét az égitestről, de nehezen tudott ellenállnia a csábításnak. Helyette inkább behunyta kék lélektükrét, és úgy ment be a szobába, utána pedig gyorsan becsukta az ajtót, és elhúzta a hatalmas, bíbor függönyt.

Mélyet sóhajtott, próbált minél természetesebbnek tűnni, nem akarta, hogy mások is megtudják, hogy mennyit szenved az átkozott lénye miatt. Állandóan átveszi felette az irányítást és negatív hangulatú gondolatokkal töltötte be napjait. Nem, az akkori Willeam Fellenger nem ő volt; egy másik ember, egy másik énje kelt akkor életre. Az átok előtt egy élettel teli, kedves, gondoskodó, és rendkívül segítőkész kamasz volt. Az azóta eltelt öt év alatt személyisége megváltozott. Egy évre rá kezdett el felszínes kapcsolatokat létesíteni, és a kiválasztott lánnyal jobb esetben egy hónapig együtt voltak – bár Willeam csak ágyasnak nevezte őket, még szeretőnek sem hívta a lányokat.

   Így lett a barátja Zacharias Pessit is, akit titokban a húga iránt táplált gyengéd érzéseket. Zacharias már régóta meg akarta magának szerezni Rachelt, ezért kezdett el barátkozni a herceggel. A radd-alakváltó eszes, ravasz és kitartó férfi hírében állt, ám Willeam nem foglalkozott a pletykákkal – pedig kellett volna. A herceg egy idő után megbízott az alakváltóban, és néhány hónap után már találkozott Rachellel, aki kíváncsi volt a bátyja új legjobb barátjára. Willeam ekkor még nem gyanította, hogy a barátja meg akarja szerezni a húgát, észre se vette az árulkodó jeleket: a pillantásokat és az apró, észrevehetetlen flörtöt, amit a férfi a mondataiba csalt. Zacharias Pessi mindig is rendelkezett valamiféle csáberővel – ugyanolyannal, mint Willeam –, amivel szinte minden nőt meg tudott hódítani. Így sikerült néhány hét alatt megnyernie az akkor tizennégy éves, jégszívű Rachel Rosemary szívét. Willeam csak később jött rá arra, hogy barátja és a húga titkos viszonyt folytatnak egymással – igazából sejtette, hogy valami több folyik a felszín alatt a két számára kedves ember között. Ámde a sejtése csak akkor igazolódott be, amikor meglátta, hogy szerelmük szenvedélyes csókban teljesedik ki. Legszívesebben nekiment volna Zachariasnak és megölte volna, de Rachel érdekében inkább később intézte el a férfit. Nem akarta, hogy húgát tovább szédítse, így, miután a lány elhagyta a szobát, azonnal rátámadt egykori barátjára. Először szavakkal igyekezett hatni rá, de mivel ez nem vált be, így egymásnak estek. Willeam győzött a rövid csatában, és száműzte őt az országból. El szerette volna kerülni azt, hogy ő és húga szenvedélyesebb viszonyba kezdjenek; úgy gondolta, inkább törjön össze a szíve, minthogy a jövendőbeli hercege ne vegye feleségül emiatt –, mert mérhetetlen felháborodást keltett az, ha az ara nem szűzen megy férjhez. Ezt jól tudta Willeam, és ezért titokban küldte el a régi legjobb barátját, a testvérének pedig hazudott a férfiról. Tudta, hogy Zacharias nem fog a lány közelébe menni, a hagyomány az volt, ha megküzdenek egy leányért a vesztes többé nem láthatja őt.

   Willeam az emlékek hatása alatt volt, és csak az zökkentette ki belőle, hogy valaki lágyan megérintette a vállát. A férfi erre megrezzent, halálra rémült, és összerezzent. Ösztönösen hátrafordult és ő állt előtte. Arcuk csak pár ujjnyira volt egymástól. Ijedtében a herceg hátrébb lépkedett volna, de már így is már az ablak előtt állt. A lány jelenléte meglepte.

   − Hogy kerül ide? – kérdezte Willeam és igyekezett kikerülni a leányt, ám ő nem hagyta, hogy így elmeneküljön előle.

   − Hát nem örül nekem? – A nő lebiggyesztette vérvörös csókos ajkait; szürke szemével a férfit vizslatta.

   A hölgy lágyan megérintette Willeam arcát.

   − Azt hittem, hogy többet jelentek önnek… És úgy gondoltam, hogy felkeresem… Hiszen nekem sokat jelentetett ez a mai nap.

   A férfi zavarba jött és levette a lány kezét az arcáról. Nem tudta, hogy mondja meg neki az igazságot.

   − Mia…

   − Lia! Nem igaz, hogy még a lány nevét sem tudja! Csalódtam magában, Willeam herceg, együtt van egy nővel és még a nevét sem tudja megjegyezni!? – kérdezte mérgesen, miközben Willeam-nek fogalma sem volt arról, hogy igazából ki áll előtte.

   − Kicsoda ön?! – Látszólag Liára hasonlított, arra a leányra, akit pár órája szeretgetett.

   A lány nem válaszolt, hanem kezét a herceg nyaka köré kulcsolta. Elmosolyodott és immár kék lélektükrével Willeamet vizslatta. A férfi meglepődve pillantott a nőre, akinek arca egyre közelebb ért az övéhez. Willeam a lány derekára csúsztatta kezét, és meg akarta csókolni őt. De ahelyett, hogy ajkaik összeértek volna, a nő inkább a férfi fülére tapasztotta ajkát.

   − Arabelle vagyok.

Díjaim

Nagyon szépen köszönöm a díjat Szaffi Sándornak!

Szabályok, mint mindig ugyanazok, és mint mindig most sem tartom be pontosan a továbbküldési hercehurcát.

10 dolog rólam:

1. Gyengém ez a dolog.
2. Sosem tudom, hogy mit soroljak föl
3. Imádom a disney meséket
4. Kedvencem közülök a Szépség és a szörnyeteg, Jégvarázs, Notre Dame-i toronyőr, A hercegnő és a béka és a Tarzan
5. Nem rajongok az One Directionért, Justin Bieber-ért, 5SOS-ért, sem a többi ilyesféle bandákért/énekesekért
6. Ez az első olyan regényem, amiből a lehető legjobbat akarom kihozni
7. A fejemben már megvan írva a történet közel a 20. fejezetig, de időhiányban és írói válságban vagyok
8. Mi a fenét írhatnék?
9. Imádom a karácsonyt, a havat - ami mostanában sajnos nincs -, és alapjában a decembert
10. Ez az!

10 kérdés válasz: (Bocsi, de csak így tudtam megoldani)
 

Milyen zeneműfaj áll a legközelebb hozzád? Nem is tudom, talán a pop.

Mi lenne az a pont amit nem tennél meg a szerelmedért/barátodért? Fogalmam sincs, nem történt meg ilyen.

Milyen nyelvet tanulsz? Német.

Mikor vagy a legdühösebb? Nem tudom, nem emlékszem, hogy voltam-e már nagyon dühös.

Anyukáddal milyen viszonyotok van? Nagyon jó viszonyban vagyok vele.

Mióta blogolsz? 2013. decembere óta.

Mi kedvenc tanórád? A történelem - de ez szerintem látszódik a blogon is.

Ha bármelyiket választhatnád a levitáció, láthatatlanság, elmébe látás közül mit választanál, és miért? Elmébe látás, mert kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak a körülöttem levő emberek.

Mire vagy a legérzékenyebb? Fogalmam sincs, sírós fajta vagyok, szóval én mindenre érzékeny vagyok. :D

Ki az a személy akinek legszívesebben tönkre tennéd az életét, és miért? Nincs ilyen, azért senkinek se tenném tönkre az életét, nem vagyok olyan gonosz.

Ki az az ember akinek a bőrébe bújnál? (híres, nem híres mindegy..) Ö... Senkiébe? 

10 kérdésem:

1. Hány éves vagy?
2. Milyen nyelvet tanulsz?
3. Mióta blogolsz?
4. Röviden hogy jellemeznéd magad?
5. Reál vagy fantasy sztorik? Miért?
6. Kedvenc könyve(i)d?
7. Kedvenc meséd?
8. Milyen műfajú sztorikat szeretsz?
9. Mi inspirál téged?
10. Szoktál írás közben zenét hallgatni?

Akiknek küldöm:
Sayaa Badrick - Bűvös vizeken 
A. J. C. - Beautiful Nature
Carlie - Egy nyár Párizsban
Boots Khyira - Lélekpenge
Isobel A. Gross - Roxfort
Kertész Kinga - Üzenem...
Burning Wood - Little Broken Traveler 

2.  (Kétszer kaptam ugyanazt a díjat, csak más embertől.)
Sayaa Badrick nagyon szépen köszönöm! :)

10 tény rólam:

1. Néha rájöm a könyvőrület és akkor szinte megállíthatatlan vagyok. (Vagy húsz könyvet elhoznék a könyvtárból...)
2. Másik fajtája nálam az, hogy utána szinte rögtön kiolvasnám az egyik könyvet. (Ma is rám tört, csak nem maradt időm olvasni, mivel tanulnom kellett.)
3. Várom már nagyon a karácsonyt. 
4. Kifogytam, megint.
5. Egy teszt szerint sok bennem az empátia - na, akkor ez új volt.
6. Szeretem a mesezenéket és a romantikus magyar dalokat. 
7. De emelett a mixeket is.
8. Kedvenc könyvem - amit jelenleg is olvasok vagy hetedszerre - a Beastly-szörnyszívű.
9. Szeretem Harry Potter könyvsorozatot, jelenleg két részét olvastam el, és most tartok az 5. részénél - visszafelé olvasom :D mert nincs meg az első három része.
10. Végre megvan a tíz!

10 kérdés-válasz:
 
1. Mi volt az első könyved, amit olvastál? Nem emlékszem. 
2. Mióta blogolsz? 2013 decembere óta, szóval egy éve.
3. Miért kezdted el? Erre nem tudok válaszolni, egyszerűen éreztem, hogy nekem el kell kezdenem egy blogot.
4. Mi a kedvenc állatod? Talán a kutya, de igazából nincsen kedvencem.
5. Mi a kedvenc sorozatod/filmed/meséd? Once upon a time/Az operaház fantomja (2004)/Szépség és a szörnyeteg; mindet egyformán szeretem.
6. Szerinted mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod? Nem tudom, van bennem jó, meg rossz is.
7. Szoktál emlékezni az álmaidra? Néha.
8. Ki a kedvenc bloggered/bloggerinád? Nincsen kedvenc, egyformán szeretem Kertész Kingát, Sayaa Badrick-et, A. J. C.-t, Carlie-t, Isobel A. Gross-ot... És még sok mást, csak hirtelen ők jutottak eszembe.
9. Ha elolvasol egy történetet, írsz hozzá véleményt? Miért? Ritkán szoktam, mert lusta vagyok, na, ez az egyik rossz tulajdonságom.
10. Ha bármilyen varázslény lehetnél, mi lennél? Az elátkozott család c. történetemből zurgay (urt-boszorkány és telj-alakváltó), amúgy vérfarkas. :D

Elküldtem már föntebb emberkéknek, itt nem fogom :D


3. (ugyanaz történt, mint a 2.-nál) L. Andi nagyon szépen köszönöm!
10 tény rólam:

1. Még mindig nem szeretem ezt a pontot 
2. Willeam a kedvenc férfi karakterem a sztorimból 
3. Rachel a kedvenc női karakterem a sztorimból
4. Nem tudok mit írni
5. Elakadtam.

10 kérdés - válasz:
1.) Ki a leginspirálóbb személyiség a környezetedben? Miért ő? Nincsen ilyen, számomra zene az, ami inspirál.
2.) Mit jelent számodra az írás? Kikapcsolódást, amit senki nem vehet el tőlem.
3.) Milyen típusú blogot/blogokat írsz? Az elátkozott család c. fantasy, romantikus, a másik pedig romantikus.
4.) Ha kizökkentenek az írásból, hogyan rázódsz vissza? Zenét hallgatok.
5.) Mennyi időbe telik egy rész megírása? Sokáig tart, közel másfél/két hétig.
6.) Mióta blogolsz? 2013 decembere óta.
7.) Voltál már úgy, hogy a hátad közepére sem kívántál valakit? Voltam persze.
8.) Vannak/voltak olyan tanárok a sulidban, akitől a szőr felállt a hátadon? Nincsenek, de diákok vannak.
9.) Szoktál olvasni? Ha igen miket? Persze! Romantikus, misztikus regényeket.
10.) Neked is nehéz tíz kérdést föltenni? Enyhén szólva, főleg a 10 tény a nehéz. 

 
Helyzetjelentés: a 2. fejezet fogalmam sincs, hogy mikor érkezik, de addig még csak 2 oldalt írtam meg belőle. De karácsony előtt biztos, hogy publikálom.

2. Átok 2. Varázs - Harcmező

Sziasztok! 

Erről a részről nem szeretnék sokat elárulni, csak annyit, hogy két harcot tartalmaz. (Szerintem a gif-ből és a címből már ki lehet találni, hogy vér fog folyni.)

Létrehoztam egy facebook-os oldalt, amin minden fontos információ megtalálható a történeteimről - és pikáns részletek, titkok az Elátkozott családról. Linkje: Katt.

Írjátok meg, hogy tetszett-e a rész, vagy nem! Minden véleményt elfogadok! :)

Jó olvasást!

 

   Lisa idegesen járkált fel-alá a szobájában. Aggódott a testvéreiért, pedig tudta, hogy nem kéne. Elég erősek ahhoz, hogy megvédjék magukat. Willeamnak ott van az alakváltói képessége, amivel emberfeletti erőre tesz szert, Rachel pedig tudja uralni a telet és irányítani másokat. De akkor miért féltette őket?

   Azt hazudta a szüleinek, hogy Rachel és Willeam, azért késnek, mert meg akarták nézni a naplementét. Ahogy ezt közölte édesanyjával és édesapjával azonnal ment is a szobájába; bűntudatot érzett. Utált hazudni, főleg a szeretteinek.

   Zavarában inkább kiment az erkélyre, hogy kiszellőztesse a fejét és rendezze a gondolatait. Ahogy a kőlapokon lépkededett, miközben a sötétedő eget kémlelte, eltűnődött azon, milyen jó lenne repülni. Nekitámaszkodott a kőkorlátnak, és igyekezett megnyugodni. Ámde az aggodalom betöltötte a gondolatait. Mi lesz, hogyha találkoznak Urtanávval a leggonoszabb és legerősebb boszorkánnyal? Vagy Popokkéval az ugyancsak hatalmas boszorkánymesterrel? – Ezek a gondolatok sanyargatták őt, de ő is tudta, hogy nem ez a két személy veszélyes a testvéreire, még rengeteg gonosz varázslény tartózkodik Kalteno fővárosának környékén.

   Az aggodalom még jobban elhomályosította a logikus gondolkodását, és való hajlamát, és megfontolatlan döntést hozott: megkeresi a testvéreit, és hazahozza őket.

Nagy levegőt vett, és felmászott a korlátra. Mikor összeszedte minden bátorságát leugrott a korlátról. Miután megtörtént, már sasként szárnyalt a levegőben. Széles fesztávú, barna, szárnyával hasította az eget. Ezt imádta legjobban a sas létben: a repülést és a szabadság érzetét. Sokkal jobban szeretett alakváltóként lenni, mint emberként. Úgy gondolta, ez az igazi énje, amit nem félt megmutatni a világnak. De akkor éppen nem az élvezet járta át a testét, hanem a félelem, hogy valami baja esik a testvéreinek.

**

   Rachelben még élénken éltek, azok az emlékek, amiket Zachariasszal volt.  Főleg az első találkozásukra, amikor még zsenge tizennégy éves lehetett. Ugyanúgy viselkedett akkor, mint Lisa. Érdekelték a férfiak, és igyekezett minél jobb színben feltűnni előttük; minden apró pillantásból már szerelmet képzelt, de a szenvedély csak a csókig terjedt. Szép idők voltak azok Rachel életében. Régen Zacharias nagyon jó kapcsolatot ápolt a lány bátyával is, és mindig együtt mentek vadászni és bordélyba is. Így hát nem is csoda, hogy találkoztak. A hercegnő zsenge tizennégy éves korában látták először az akkor tizenkilenc éves férfival. Zacharias már akkor furcsa okoknál fogva vonzódott a lányhoz és magáénak akarta. Ámde Willeam észrevette, hogy barátja és húga közt több van, mint barátság alakult ki, és mivel jól ismerte Zachariast, ezért védelmébe vette Rachelt, és eltiltotta tőle a férfit. Az alakváltó hatalmas haragra gerjedt, átváltozott és megtámadta saját barátját. Szerencsére akkor már Willeam már tudta használni alakváltó képességeit, és könnyedén győzedelmeskedett a Zacharias elleni közelharcban. Ezek után Zacharias eltűnt Rachel közeléből, és végül a veszekedés után egy évvel el is hagyta Kalteno-t. Mindez évekkel ezelőtt történt a hercegnő tudta nélkül, és csak később derült ki az igazság. Rachel akkor teljesen összetört, ez volt neki az első szerelmi csalódása – amit elég nehezen viselt, és emiatt lett zárkózott és félénk.

   Zacharias teste hirtelen leállt a rázkódással. Rachel könnyes, kék szemeit tágra nyitotta, amikor észrevette. Eddig a lány magához szorította a férfi felső testét, de akkor lerakta a földre, mert érezte, hogy valami nem mindennapi fog történni. Megérzése be is igazolódott néhány másodperc múlva. Fekete, vészjósló felhők lepték el váratlanul az eget; dörgött, villámlott, fújt a szél és mintha a föld is remegett volna. Hatalmas vihar kerekedett és már csak egy meghatározó villámra kellett várni, hogy az eső is elkezdjen zuhogni. Rachel az égboltot kémlelte és észre se vette, hogy közben a férfi kinyitotta vérvörös szemét. A következő pillanatban rátámadt a lányra. A hercegnő rettenetében majdnem felsikított, de torkára forrt a hang. Megszólalni sem bírt, és nem értette ezt az egészet. A helyzettel sem volt tisztában. Az egyik pillanatban még siratta az alakváltót, a másikban pedig már igyekezett felülemelkedni felette, mivel Zacharias a földhöz vágta. Miért csinálod ezt?! – akarta mondani, de nem tudott beszélni, csak tátogni. A férfi vadorzó módjára morgott, karmazsinvörös szempárját pedig a lányéba fúrta, kezével pedig elkezdte hajdanvolt szerelmét fojtogatni. Minden olyan gyorsan történt, egy másodperc is sokat számított. Nem volt helye gondolkodásnak. Rachel támadója karját próbálta szorítani és utána lefagyasztani. Az alakváltó bőrén elkezdett terjedni a kékes, jeges varázs, ami lassanként megbénította őt.

Zacharias úgy viselkedett akár egy igazi szörnyeteg, aki végre kimutatta a foga fehérjét. Ez nem ő volt. Irányítója kénye-kedve szerint rángatta őt: egy marionett bábú volt csupán, akit egy urt-boszorkány ügyes és veszélyes keze vezérelt. Igazából késleltette a halálát, mert úgyis tudta, hogy meg fog halni. Csak arra kellett neki a férfi, hogy megölje Rachelt – de a boszorkánynak az is megfelelt, ha csak feltartja. Így Zacharias azt tette, amit parancsoltak neki: megkísérelte megölni a lányt, bármi áron.

   Rachel a harci kedvtől vezérelve egyre gyorsabban fagyasztotta le egykori álmai hercegét – mert akkor még így gondolt a férfira. Néhány pillanat múlva a férfi jéggé fagyott keze igyekezett megfojtani a lányt; Zacharias felsőteste teljesen ledermedt, ahogy lába is. Nyakán gyors ütemben törtek utat maguknak a jeges csíkok, amik lassan teljesen behálózták a férfit, egészen addig, amíg szoborrá nem vált. Rachel nem volt olyan állapotban, hogy felfogja ezt egész helyzetet, ezért meggondolatlanul beleütött a jégszoborba, mire az szétesett. A hercegnő testét jégszilánkok borították be, amiket azonnal lesöpört magáról. Lassan felkelt a földről, és próbálta összeszedni magát és feldolgozni az eseményeket. Az összes végtagja fájt, a feje is lüktetett, de ami a legnagyobb szenvedést okozta neki, hogy Zacharias rátámadt és meg akarta őt ölni. Könnycseppek gördültek le piszkos, meggyötört arcáról. Soha többé nem leszek szerelmes – gondolta, és meg is fogadta ezt magában. Nem szeretett volna megint ekkora fájdalmat átélni. A szíve ismét összetört, immár másodjára, ugyanattól a férfitól.

Váratlanul egy hatalmasat villámlott és akkor elkezdett esni az eső. A lány lelkében is egy ugyanilyen vihar tombolt.

**

   A rét idillinek és békésnek tűnt - bogarak röpködtek, állatok haladtak át rajta, nyoma sem volt ártó varázslatnak. Ám hirtelen, mintegy a semmiből vihar kerekedett, megtörve a harmóniát. A rétet körülölelő fákat úgy tűnt, mintha félelmetes és veszélyes démonok szállták volna meg, mint ahogy a támadó, éjfekete szemű hölgyet is. A fűre valaki pedig egy különös jelet égettek: az urt-boszorkány jele, aki létrehozta ezt a varázslatot. A mezőt sejtelmes, szürkés köd lepte be, nem is véletlenül. A békés tisztásból egyszeriben harcmező lett.

   Willeam vad morgásba kezdett, fogait csattogta, karmaival belevájt a földbe, majd két lábra állt. A karján, a lábán és a hátán nem volt szőr, hanem feketés bőr. Ilyen egy lélekfaló és vérfarkas keveréke, aki egy átok hatására szörnyeteggé vált.

   A nő vérszomjasan fixírozta az alakváltót. Ruhája alsó részét leszakította, amit a szél magával vitt. Körmeit karmokká formálta és furcsa embertelen testtartást vett fel. Régen még elképzelni se lehetett volna róla, hogy valaha képes lesz ilyenre, de egy átok hatására ő is szörnyeteggé vált.

   Már csak a pillanatra vártak, hogy egymásnak essenek, és megöljék a másikat. Erre nem is kellett sokat várniuk, hiszen az egészet irányító urt-boszorkány néhány pillanat múlva egy hatalmas villámcsapást idézett a rét közepére, amire az eső is szakadni kezdett. Akkor el is kezdődött a harc. Willeam ugrott egyet, majd veszett kutya módjára kezdett futni az áldozata felé, és ugyanezt tette a nő is, aki még elszántabban rohant. Pont ott találkoztak, ahol a villám belecsapott a földbe. A herceg próbált beleharapni az ellenségébe a nő – akit Erennek hívtak −, pedig megkísérelte kitörni a férfi nyakát – ezt gondolta a legegyszerűbbnek, de még rengeteg fortélyt rejtett a tarsolyában. Egyiküknek sem sikerült elérniük a céljukat, mert miután majdnem beleharapott a férfi Erenbe rögtön eltaszította magától egy sötét varázslattal. Willeam először nagy nyomást érzett a mellkasában, majd csak azt vette észre, hogy több métert esett, de rögtön fel is kelt a földről. A nő ezalatt egy újabb cselt talált ki, és reménykedett benne, hogy be is fog válni. A férfi, ahogy összeszedte magát már meggondolatlanul támadott is. Pont erre számított ellensége. Miközben az alakváltó mérgesen rá akarta magát vetni az igézettre, az alakváltó karmai már csak pár ujjnyira voltak az arcától. Eren használta a boszorkánytól kapott picinyke erejét, és sötét mágiát alkalmazva sikerült leterítenie a hatalmas, erős és fékezhetetlen herceget.

   − Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen el lehet intézni egy alakváltót! – nevetett kajánul, majd többször is alkalmazta rajta a varázslatot. Tökéletes, gondolta majd megpróbálta tovább a tűzbe irányítani őt.

   Ámde Willeamet sem kellett félteni: nem lehet őt olyan könnyen legyőzni. Hiszen ő Willeam Fellenger, az ötödik egyik legerősebb tagja a családnak. A férfi még egyszer elviselte, amikor a nő használta a varázst. Akkor már csak kétlépésnyire lehetett az egyik égő fától. Már érezte a nagy hőt, amit a fa sugárzott magából és a lángok mintha egyre közelebb akartak volna nyújtózkodni hozzá, hogy és belekebelezzék őt. Egy pillanatra megijedt a lángoktól, de próbált viszonylag gyengének mutatkozni. Kitalált egy tervet, amivel győzne a küzdelemben. Nem akart meghalni, és küzdött is az életéért. Erőt vett magán és addig játszotta a tehetetlen alakváltót, míg Eren lassan lépkedni kezdett felé, miközben végig gonoszul kacagott. Amikor már csak két méter választotta el őket egymástól Willeam egy lélegzetvételnyi idő alatt felkelt a földről és rátámadt a meglepett nőre. Megkarmolta az arcát és a felsőtestét, és leharapta az egyik karját. Az áldozattá vált nő tehetetlenségében sikítozni tudott csak, elviselhetetlen fájdalom járta át miközben a férfi kínozta őt. Egyik végtagját a másik után szakította le és dobta be a tűzbe. Mire már mindkét karja a lángok martalékává vált, és az arcát vér áztatta – ahogy Willeamét is –, a herceg egy utolsó támadást indított ellene. Tűéles fogaival elválasztotta a fejét a testétől és a tűzbe hajította. Így nem maradt más az urt-boszorkány idézettjéből, csak egy kar és egy fej nélküli test, amit mindenhol vörös és fekete vér borított. Miután Willeam leszállt a holttestről néhány lépést hátrált, várta, hogy a test elenyésszen. Meg is történt, a test porladni kezdett, majd az erős szél elragadta és magával vitte.

   Az hatalmas eső azonnal eltüntette a vér nyomait, és a lángokat végre el tudta oltani az eső. A fűből a jel váratlanul eltűnt. Minden újra a régi volt. Willeam dermedten konstatálta, hogy mindene tiszta vér. Utálta a vért, de el kellett viselnie. A vihar kezdett csendesedni, míg elállt az eső, és a felhők eltűntek. A boszorkány megszüntette a varázslatát; akkor már teljes sötétség borult a tájra, mert eddig még csak félhomály uralkodott. A távolban előtűnt a hold teljes pompájában. A herceg próbálta feldolgozni a történteket, de nem feledkezhetett meg eredeti céljáról: meg kell találnia a húgát. Pár perc múlva összeszedte magát, és beleszagolt a levegőbe. Azonnal megérezte Rachel különleges illatát, majd elkezdett rohanni a nyom után.

**

   A hercegnő még mindig a jégkockákra dőlve sírt. Könnyei utat törtek maguknak, és akkor vigasztalhatatlanul zokogott a férfi miatt. Már nem a szerelem, hanem annak emléke miatt. Régen szerette őt és gyászolta, amikor elhagyta Kaltenost, de akkor csak elmondhatatlanul sajnálta, hogy ilyet tett. Haragudott magára és szíve szerint, ha visszaforgathatta volna az idő kerekét, inkább el se hagyta volna a várat.

   Rachel észre se vette a növények közt lépkedő árnyat és halálra rémült, amikor egy kéz megérintette a vállát. Ijedtében ugrott egyet majdnem fellökve ezzel a mögötte álló Willeamet.

   − Rachel! – mondta a férfi idegesen, majd nyugodtabb hangnemre váltott: - Mennünk kell, apánk már vár ránk!

   A lány összerezzent erre a hangra, és igyekezett nyugodt maradni. Kisírt szemmel nézte a testvérét, akit csak hunyorogva látott. Csak a bátyja sziluettét, és az arcából egy keveset tudott kivenni bátyjából. Willeam pedig tökéletesen látta Rachelt, bár a kisírt szeméből, sáros ruhájából és kócos hajából ítélve neki sem lehetett épp jó napja.

   − Mik ezek a kockák? – kérdezte miközben megfogta a hercegnő csuklóját, és vezetni kezdte az erdőben. Minél előbb haza akart érni, bár szíve szerint inkább győzött volna le öt urt-boszorkányt, minthogy szembe nézzen apjával.

   − Megfagyasztottam Zachariast – válaszolta megtörten a lány, és engedte, hogy Willeam idegesen húzza maga után őt.

   − Tessék? Zacharias? Jól hallottam, amit mondtál?

   − Igen, testvérem, jól hallottad. Visszatért Kaltenosba alakváltóként, és rám támadt. Nem hagyott más választást, le kellett fagyasztanom – felelte a lány szipogva, és az utolsó szónál megint elsírta magát.

   − Willeam nem szerette az ilyen érzelmes helyzeteket, és sosem volt jó abban, hogy megnyugtassa az embereket, nála a gesztusok beszéltek és nem a szavak. Magához vonta húgát és megölelte őt. Rachelt meglepte bátyja hirtelen empátiája, de azért ő is átölelte. Azokban az izmos karokban biztonságban volt. Érezte, hogy bátyja mennyire szereti őt. Elmosolyodott, még sosem váltott ki bátyjából ekkora szeretet, mint akkor. Willeam néhány pillanat múlva elengedte őt.

   − Menjünk haza – mondta és megfogta a hercegnő kezét.

   Rachelben hirtelen tudatosult az egész helyzet. Már sokkal vonzóbbnak találta az erdőt, mint a palotát és édesapja haragját.

2. Átok 1. Varázs - Újra találkozás

Helló!

Mostantól oldalt lehet pipálni, hogy hogyan tetszett nektek az adott rész (nem akarja megjeleníteni a pipálós dobozt, pedig "elméletileg" van a blogon csak technikailag nincsen). 

Mivel túl-túl sok cselekményszál függ össze így kénytelen vagyok a 2. részt több fejezetre osztani, hogy világosabb legyen minden. 

A fejezetről csak annyit árulok el, hogy nem szerepel benne Lisa, de a következő "varázsban" már ő is szerepelni fog. Na, de nem akarom lelőni a poént. Milyen Szörnyeteg lennék, hogyha elárulnám miről szól? :D

Jó olvasást!

   A király igyekezett megoldást találni a problémára, ám mindhiába. A tanácskozás nem érte el a várt eredményt így jövő héten újra összeültek. Csak egy-két reális és logikus ötlet hangzott el a megbeszélésen, de ezek is könyörtelenek voltak. Egy halandó szemével nézve nem, de egy lény látásszögéből már igen. Az egyik feltevés így szólt: a boszorkányok és a vérfarkasok veszélyesek, ezért ki kell végeztetnik őket!

   Marie királyné lassan kinyitotta a nagy faajtót és körbenézett a szobán urát keresve. Meg is találta férjét egy nagy barackszínű fotelben, ami jól illett a szoba meghitt színeihez és hangulatához. Robert király aggódó és elgondolkodó arccal nézte a fel-fel lobbanó lángokat a kandallóban. Neje becsukta az ajtót, mire felpillantott. Meglátta felesége kiengedett, hullámokban leomló, barna haját, igéző kék szemét, szépséges vonásait, kedves mosolyát és sárga ruháját.

   A férfi felkelt a fotelból és odament Marie-hez.

   − Gyönyörű vagy, kedvesem – suttogta, és kezét a nő derekára helyezte, majd megcsókolta feleségét.

   − Nem lesz semmi gond, Robert, ha eddig meg tudtuk oldani a problémákat, akkor ezután is sikerülni fog – mondta lágyan a királyné.

**

   Igazából minden olyan gyorsan történt, egy perc alatt. Egy lélegzetvétel alatt rengeteg dolog történhetakkor.

   A medve vérszomjasan nézett kiszemelt áldozatára. Szájában összefutott a nyál a gondolatra, hogy végre lakmározhat. Az alakváltóból már eltűnt minden emberiség, csak az ösztön és a benne lakó éhes vadállat irányította. Nem bírt tovább élelmet keresni, a hasa minden másodpercben egyre jobban gyengült. Már vagy három napja nem vett magához rendes ételt. A leány nem lett volna elég a fél fogára sem, de muszáj volt valami húst magához vennie. Olyan régen élte az életét medveként, hogy el is felejtette milyen emberként élni. De most nem ez foglalkoztatta. Várta a megfelelő alkalmat mikor a lány még kiszolgáltatottabb lesz. Az alakváltónak meg sem fordult a fejében, hogy a leány varázslény. Szinte semmi sem fordult meg a fejében. Az ölés vágya egyre jobban túltengett rajta, míg már nem bírt magán uralkodni. Tűhegyes fogait akaratlanul is kivillantotta. Nem volt már képes türtőztetni magát így kirontott a bokorból és a lányra akarta vetni magát. Nem sikerült a tervét végrehajtania mivel Rachel még időben felfigyelt a szörnyeteg támadására és azonnal használta erejét a megvadult alakváltón. Minden varázserejével igyekezett távol tartania a bestiát. Hol jégfallal vette körül magát, hol a jeges varázslatával fagyasztotta le. Minden próbálkozása hiábavalónak tűnt, az éhes alakváltót lehetetlennek látszott megfékezni. Új tervet kellett kitalálnia annak érdekében, hogy ne legyen vacsora. Rachel nem félt a barna színű szőrű szörnyetegtől. Hatalmas termete, éles karmai és fogai ellenére erősnek mutatta magát. Csak a vérvörös szemektől kezdett félni, de igyekezett határozott lenni. Bízott erejében, ámde ez a bizalom lassanként csorbulni kezdett, mivel jeges varázslata már kevés volt ellene. Hirtelen ötlettől vezérelve kör alakban lefagyasztotta a talajt, hogy fél percig tudjon koncentrálni. Miután ez megtörtént gyorsan próbálta előhívni rejtett képességeit. Az adottságát, amit eddig még nem kellett ilyen helyzetben használnia. Csak néha napján gyakorolta az idézést, hogy pontosan ilyen alkalmakkor időben képes legyen időben alkalmazni. Gyakorlása nem volt hiábavaló: néhány pillanat múlva már nem a saját testében tartózkodott, hanem az alakváltóéban, aki teljes erőből beleütközött a védőfalába. Rachel megszállta az éhes szörnyeteget, és így képes volt irányítani és bármikor hatalmas fájdalmat tudott okozni neki. A hercegnő kihasználta az utolsó felsorolt lehetőséget és olyan szenvedést okozott annak a férfinak, mintha egy buzogánnyal tízszer fejbe vágta volna. A medve nyüszített kínjában, állandóan a jégfalhoz csapkodta magát, hátha úgy alábbhagy a kín. Rachel ezt az egészet úgy élte meg, hogy közben férfi agyában volt. Hallotta a régi és akkori gondolatait és láthatta elmúlt emlékeit, miközben egy medve szemén keresztül nézhette a világot. Könnyű dolognak tűnt megszállnia bárkit is, ilyenkor úgy érezte, mintha másodpercenként hullámokban terjesztette ki nem mindennapi erejét a medve egész testére. Mikor már érezte néhány perc múlva, hogy az alakváltó életereje fogyóban van gyorsan kilépett a testébe és visszaköltözött a sajátjába. Ez igazából annyi volt, hogy odagondolta magát - és már benne is volt. Csak azt vette észre, hogy a felsőteste a jégfalnak van dőlve. Fejét és többi testrészét, lassan fokozatosan kezdte el mozgatni. Mindent a maga idejében kellett csinálni, szakaszosan. Először lépett ki éles helyzetben a testéből és remekül csinálta. Meg volt elégedve magával, sose gondolta, hogy egyszer ezt a képességét is kell használnia. Ez a tehetség eléggé kockázatos, mivel, ha bármi gond adódik, akkor nem térhet vissza a testébe.

   Felkelt a földről és lebontotta a jégfalát: tudta, hogy a medve már úgy sem fog már neki támadni. Ahogy lenézett a talajra meglátta a férfit. Ledermedt, nem számított rá, hogy pont ilyenkor fog találkozni vele. Az alakváltó emberi alakjában falfehér, levert, megviselt volt; hosszú fekete haja teste arcára tapadt. Reszketett és rázkódott. Rachelt hirtelen szívből megbánta tettét és lehajolt a férfihoz. Már a keze is remegett az idegességtől. A lány lassan, gyengéden megérintette a férfi remegő kezét. Ahogy megérintette az alakváltó csak még jobban reszketni kezdett. Rachel szeme megtelt kövér könnycseppekkel, amik lassan lefolytak az arcán. A régi emlékek és érzések törtek elő benne, és már nem tudta, hogy hogyan kontrollálja magát. Szeretett volna higgadtan viselkedni, de nem ment neki. Az első találkozásuktól, az utolsóig, minden emlék hirtelen elárasztotta, jók és rosszak, sőt olyanok is, amikre nem szívesen emlékezett vissza az ember. A lány gondolataiban a férfi sötét haját mindig kiengedve hordta, barna lélektükreivel őt vizslatta és az arcán állandóan látható mosollyal köszöntötte Rachelt. A hercegnőnek ezeket már lezárta magában, és nem akarta visszaidézni az emlékeket, ezért minél jobban igyekezett a valóságra koncentrálni. Próbált nem elveszni az emlékek sűrűjében.

   Letérdelt a földre és remegő kezével lassan megkísérelte csillapítani az alakváltó kínjait. Elkezdte a férfi teste felett mozgatni a kezét, hátha ez beválik. Még sohasem próbálta visszavenni varázslatát. A férfi még mindig vadul remegett, nem segíthetett már neki Rachel ereje. A lány már majdnem sírva fakadt kétségbeesésében, amikor hirtelen velőtrázó sikolyt hallott, nem is olyan távolról. Fájdalom, félelem és kétségbeesés keveredett ebben az egyetlen, egy pillanatig tartó sikolyban. Rachel reflexszerűen a fákat és a bokrokat kezdte kémlelni. Azt várta, hogy a nő váratlanul előtűnik, de nem történt semmi. Kínos csönd telepedett az egész erdőre, egyetlen zaj a lány előtt fekvő férfi zihálása volt. Piszkos, fehér ing és szakadt nadrág fedte a testét, úgy nézett ki, mint egy szegény ember – mert az is volt.

   − Nem lesz semmi baj, Zacharias, minden rendben lesz – suttogta a hercegnő mit sem törődve a sikoly gazdájával. Helyette inkább a férfihoz bújt, és összes erejét bevetette, hogy újra rendbe hozza Zachariast.

**

   A halandó leány holtan rogyott össze; miközben a teste az örök sírját jelentő földhöz ért, akkor a gyilkosa azonnal mellette termett. Támadójának még élénken élt képzeletében az az utolsó sikoly, amit áldozata hallatott. Imádta, amikor a prédái kétségbeesetten, reményt vesztve néznek rá és könyörögnek neki, hogy ne ölje meg őket. Imádta, nézni is, ahogy az áldozatai kilehelik lelküket. Neki ez volt az egyetlen táplálékforrás. Kielégítette az ölés, főleg, ha az kínhalállal jár.

   A nő hirtelen egy másik élőlényt is észlelt nem messze tőle. Az idegen arcán kaján mosoly ült, kezét karmokká formálta és szeme égett a benne lévő tűztől és gonoszságtól. Ilyenkor már nem volt megállás, de nem is tudta volna magát kontrollálni, a benne élő szörnyeteg már átvette felette a hatalmat. Irányította őt és szörnyű, kegyetlen, embertelen dolgokra vette rá. Igazából a nő jellemétől távol állt a gyilkolás és másoknak károkozás. Igazából kedves, szeretetreméltó férjezett és gyermekes édesanya volt, aki éppen akkor elfeledte, hogy ki is ő valójában. Egy szívtelen urt-boszorkány tette ilyenné egy hete. Azóta nem látta a családja, és azóta lett a rögeszméje az ölés. Olyannyira sátánivá tette ez az átok, hogy kedvtelésből végzett saját, szeretett leányával. A lány holtteste nem hatotta meg őt, még eltökéltebbé tette. Úgy érezte, hogy képes mindenre, akár arra is, hogy könnyedén végezzen az összes, útjába akadó emberrel.

   A szél vadul süvített, a levegő kezdett hűlni és vészjósló, koromfekete viharfelhők érkeztek Kalteno fővárosa fölé. Minden valószerűtlenül gyorsan történt: az első villám csíkja félelmet keltően belecsapott az egyik közeli fába, ami azt a rétet szegélyezte, ahol a nő tartózkodott; a fa lombkoronája rögtön lángra kapott, és azonnal átterjedt a többi fa koronájára is. Abban a pillanatban ért oda Willeam alakváltóként. Rögtön rájött, hogy varázslat hatására keletkezett a vihar, mivel szokatlanul erős fényű villámok és hatalmas dörgések árulkodtak, hogy minden bizonnyal egy boszorkány generálta az égiháborút.

   A fák lombkoronája kísértetiesen égtek úgy, hogy a törzsükre már nem terjedt át a tűz. A réten lévő növényeket ide-oda rángatta szél. A mező egyik felén a rémisztő nő állt, vele átellenben pedig Willeam. A férfi alakváltóként sokkal hátborzongatóbb külsővel rendelkezett a közel két méteres alakjával. Erős és tű éles fogai fenyegetően villogtak, karmai bárkit cafatokra szedtek volna; a tekintélyt, vérszomjat tükröződő kék szeme pedig csak még jobban megijesztette az embereket. Egy pillanatra megingott a nő magabiztossága, és pillanatra átsuhant rajta, hogy könnyen megölheti egy ilyen kaliberű alakváltó. De fél percig se tartott tétovázása, mivel a benne élő szörnyeteg megint arra késztette, hogy minél előbb cselekedjen.

   Willeam nem értette ezt az egész helyzetet, de érezte, hogy harcolni kell. Először azt hitte, hogy ez a nő támadta meg a nővérét, de rögtön megkönnyebbült, amikor nem érezte Rachel szagát a környéken. A nő gonoszan méregette őt, és már tervezni kezdte, hogy hogyan fogja megtámadni. Willeam egy perc alatt felmérte a helyzetet, a környezetet és az ellenfelét.

Néhány perc múlva egy villám közvetlen Willeam közelébe csapott bele a földbe. Világossá vált számára, hogy a vihart varázsoló boszorkány siettetni szeretné a csatát. A nő elkezdett közelebb lépkedni felé. Szakadt, éjfekete ruháját cibálta a szél, ahogy hosszú sötét haját is. Vérvörös szemével Willeamet vizslatta, és már el is tervezte, hogy hogyan fogja megölni.

   Willeam fogait csattogtatva támadott a nőre. Mindketten egymásra rontottak, és kezdetét vette a véres harc.

Díjak és egy oklevél

Sziasztok!
Ez a héten kaptam 4 díjat és egy oklevelet!
Oklevelem, amit nagyon szépen köszönöm a Let me be controll c. design blognak!

Díjaim:

1.  Köszönöm a Secrets of empire íróinak!

 10 dolog rólam:

1. Nem tudok magamról nagyom mit írni.
2. Szeretek olvasni.
3. Kedvenc műfajom a fantasy.
4. Kedvenc sorozatom az Once upon a time/Egyszer volt hol nem volt
5. A Trónok harca is jó sorozat
6. Kedvencem a Trónok harcában Daenerys Targaryan (ha jól írom le a nevét :D)
7. Kifogytam.
8. Tényleg.
9. Mert tényleg.
10. Ez az! 

1. Van háziállatod? Ha igen, mi a neve?

Van egy kutyám, a neve Dorisz. 

2. Milyen filmet láttál utoljára?

Már nem emlékszem. 

3. Mit olvasol most, ha olvasol valamit?

Büszkeség és balítélet. Team Mr. Darcy! 

4. Van olyan film, amin elsírtad magad? Ha igen, melyik volt az?

A felhők felett 3 méterrel c. filmen. Hirtelen csak ez ugrott be, de sokon sírok, érzékeny fajta vagyok.

5. Mi a kedvenc idézeted?

„Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”
/Victor Hugo/

6. Mi volt a jeled az oviban?

Gomba. (Irónikus mivel utálom a gombát.)

7. Történt olyan dolog az életedben, amire azt mondtad bárcsak ne tetted volna meg?

Volt persze. Ilyen dolog mindenkinek van, de a hibákból lehet tanulni.

8. Tudsz horgolni?

Igazat megvallva: nem.

9. Kék, zöld vagy piros?

KÉK! Kedvenc színem! 

10. Tengerpart vagy esőerdő?

Tengerpart. 

10 kérdés:

1. Hány éves vagy?
2. Szerinted a kor meghatározza egy író tehetségét?
3. Kedvenc állatod?
4. Mi lenne az álomállásod?
5. Visszahúzódó vagy közvetlen vagy?  
6. Kedvenc színed?
7. Kedvenc bandád?
8. Kedvenc énekesed és énekesnőd?
9. Kedvenc idézeted?
10. Kedvenc filmed?

Kiknek küldöm:

Nagymacska Novella - R. Karolina

Beautiful Nature - A. J. Charrière 

Halálos csók  - Ashley

2. Köszönöm a díjat Cintia T.-nek!

           

10 dolog rólam:

1. Éppen most olvastam ki a Büszkeség és balítélet című könyvet, amit Jane Austen írt
2. És tetszett is a mű
3. Kedvelem a romantikus, misztikus és a fantasy sztorikat
4. Kedvenc színem a kék
5. Már megint kifogytam
6. Szeretem a karácsonyt
7. Szeretek olvasni
8. Daenerys és Daario fan vagyok, örülnék, ha összejönnének
9. Daenerys a kedvencem az egész sorozatból
10. Végre!

- Mit vársz el a feliratkozóidtól?

Csak, hogy olvassák a sztorit. Hiszen erre találták ki azt a modult, hogy tudják követni azt a blogot.

- Melyik az a könyv, amit soha, de soha nem olvasnál újra? (nem lehet kötelező olvasmány!)

Hm... Nehéz kérdés, mert ilyen nekem még nem volt.

- Hány facebook csoportban szoktad hirdetni a blogod?

Változó, de minimum 10-ben. 

- Mi az álmod?

Egy meghitt és szerető családi körben felnevelni a gyermekeimet. Jó állásom legyen és szerető férjem. 

- Jóban vagy más bloggerekkel is?

Persze! 

- Ki a példaképed? Akinek imádod a blogját/munkáit, és olyan akarsz lenni, mint ő?

Nincs ilyen személy, mert törekedek az egyediségre. Nem szeretnék senkihez sem hasonlítani.

- Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha igen miért? ha nem, miért nem?

Változó, attól függ, hogy milyen jelenetet írok. Jobban csak akkor szoktam zenét hallgatni, hogyha éppen szerelmes vagy szomorú cselekményt írok.

- Kedvenc sorozatod?

Az Egyszer volt hol nem volt/Once upon a time.

- Honnan jött az ötlet? Csak kirobbant a fejedből, vagy valami személyes probléma/öröm/érzelem váltotta ki fokozatosan? 

Erre nehéz megadnom a választ, mivel én sem tudom igazából, hogy honnan jött. Már régóta megfogalmazódott bennem egy fantasy történet, de még nem volt hozzá elég jó fogalmazásmódom, hogy bele is vágjak. Mostanra éreztem úgy, hogy készen állok megírni egy E/3-ban írt és rendkívül összetett sztorit.

- Szereted a fanfiction történeteket? Miért?

Attól függ, hogy milyen fanfic. Hogyha sztáros akkor már ki is lépek a blogból. De hogyha könyves (kedvencem a HP-s) beleolvasok. Saját ízlés szerint.

10 kérdésem ugyanaz, mint az előző díjnál.

10 ember akiknek küldöm:

Elisia A. 

Indira Moss 

Liam Martin 

3. Köszönöm Fallen Angel-nek! 

Szabályok:

- Írj 11 dolgot magadról!

- Válaszolj a jelölő által írt 11 kérdésre!

- Írj 11 kérdést!

- Küld tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. Kedvenc sorozatom az Once upon a time 
2. Voltam ma matek előkészítőn
3. Nem voltam valami ügyes a feladatoknál
4. Sokat kell még gyakorolnom
5. Át kéne néznem a régebbi tananyagokat
6. Szeretem a történelem tantárgyat
7. Be szeretném szerezni a Párválasztó 1., 2. részét és a kiegészítő novellákat
8. Szülinapomra megkaptam az Igazit, az a Párválasztó 3. része
9. Kifogytam.
10. Kedvenc színem a kék
11. Nővéremtől pedig a Ha maradnékot kértem

11 válaszom:
 

1. Minek öltöztél be Halloweenkor?

Mi csak a mindenszenteket ünnepeljük.

2. Szereted az One directiont?

Van egy-két jó zenéjük, de ennyi a vélemény róluk. Nem rajongok értük.

3. Mi a kedvenc zene számod?

Nem tudnék választani, de imádom a mixeket!

4. Van szerencse számod? Ha igen, akkor melyik?

Nincsen.

5. Hány ellenséged van?

Erre nem tudnék pontos számot adni, de sokan nem kedvelnek. 

6. Melyik az a sorozat, ami teljes szívedből gyűlölsz?

Violetta. Enyhén szólva fárasztó egy műsör és a szereplők nagy része túlságosan gyerekes.

7. Ha mérges vagy, mit szoktál csinálni dühödben?

Káromkodom, de akkor nagyon.

8. Miért az lett a blogod neve, ami?

Nem akartam sablonos nevet és igyekeztem valami egyedit kitalálni. Szerintem elértem a célomat.

9. Ha mondanod kellene egy számot 1-10 között akkor melyiket mondanád? fogadjunk, hogy a hetest!

5!

10. Cicák vagy kutyák?

Kutyák!

11. Kávé vagy tea?

Tea.

4. Köszönöm Sparkling Angel-nek!

Szabályok:

• mondj köszönetet a küldőnek
• írj 10 dolgot magadról
• válaszolj 10 kérdésre
• írj 10 kérdést
• és küldd el legalább 5 1 embernek 

10 dolog rólam:

1. Basszus.
2. Nem vagyok jó ezekben.
3. Egy Isten háta mögötti faluban lakok.
4. És utálom ezt a falut.
5. Egyetlen jó hely benne az erdő, a könyvtár és mi és a mamámék háza.
6. Megint kifogytam.
7. Tervezek egy új sztorit.
8. Már az alapötlet is meg van.
9. Blogot csináltam már belőle a linkje a 2. fejezetnél publikálva lesz.
10. EZ AZ!

10 válaszom:

1. Miért ez a fő témája a blogodnak? Mert szerettem volna valami egyedit alkotni és igazából ez a világ már régen fel volt építve a fejemben.
2. Mit gondolsz milyen állat lennél? Farkas, vagy fogalmam sincs.
3. Ha választhatnál egy korszakot, ahova visszarepülhetnél, hova tennéd? Nem tudom. Erre nem tudok mit válaszolni.
4. Mi az egyik titkos vágyad? Titok. :D
5. Válassz, és indokold is meg: PC/laptop/tablet/okostelefon? Laptop, azért ez mert ezen tudok rendesen írni wordbe. :D
6. Hol élnél a legszívesebben? Ausztriában, vagy Németországban, nem tudom csak nem Magyarországon. Bár ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
7. Szeretsz fotózni? Ha igen, miért? Szeretek, imádom elkapni az apró mozdulatokat! Nem tudom kifejteni magam jobban.
8. Ki lennél ha akárkivé válhatnál egy napra? Nem tudom. Talán a miniszterelnök. :D
9. Ki a kedvenc énekesed/együttesed? Nincsen.
10. Hogyan kapcsolódsz ki? Zenét hallgatok vagy írok, vagy egyszerre mindkettőt. 

10 kérdésem:

1. Ha lenne 3 kívánságod mi lenne az?
2. Hány éves vagy?
3. Honnan merítesz ihletet?
4. Mi inspirál téged írás közben?
5. Honnan jött a történeted? 
6. Szeretsz olvasni?
7. Mik a kedvenc könyveid? Ha egyáltalán vannak.
8. Mit szeretsz csinálni?
9. Van hobbid és ha igen mi? 
10. Melyik a kedvenc évszakod és miért?

5 1 ember akinek küldöm:

Love knows no bounds